Spanyol Masztiff kutyák
Spanyol masztiff Fajtahonosító!
"Pizzaro" HPJ, 3xCAC, CACIB, HFGY
Ezt a fajtát, a Nejemmel együt elsőként hoztuk be az országba, így mint "fajta honosító" vagyunk nyílvántartva.
Komoly gondot okozott a spanyol tenyésztők megkeresése, mivel azokat a hírdetéseket melyeket találtunk, vagy nem lehetett elérni, vagy nem is léteztek. (Net akkoriban még nem volt ennyire elterjedve!) Így másként közelítettük meg a kérdést, tehát valakit kellett keresni, aki tud magyarul, kint él, és hajlandó is segíteni.
Bíró Imrét javallotta egy ismerős, aki abban az időben Leonban élt, és ott kézilabdázott. Ismeretlenűl felhívtam Imrét és elmondtam Neki, mit szeretnék Tőle kérni. Ő nagyon meglepődött, és elmondta, hogy Ő a kutyákról annyit tud, hogy harapnak. soha semilyen kapcsolata nem volt kutyákkak, de meglátja mit tehet és majd jelentkezik. Ebben maradtunk.
Imre Barátom kisfiával
Elég hosszú idő eltelt, mígnem Imre jelentkezett és közölte hogy 4-5 tenyészetet keresett fel, ahol vannak is kölykök. Ezek minőségileg különbözőek voltak. A kiutazásunkat, közel másfél év háttérmunkát követően, 1995. április végére terveztük meg, a megbeszélt részletek alapján.
Eljött az indulás napja! Autóba űltünk és indultunk! A távolság 3000 km! Gond annyi merült fel, hogy előtte február végén vásároltunk egy új astrát, és ha az oda-vissza út 6-7 ezer kilóméterjét hozzáadjuk a már az autóban lévő 4000-hez, úgy elkerüljük a 5000-et, sőt még a 10000-t is valószínüleg, mikor az autót a kötelező átvizsgálásokra kellett volna vinni. Engedélyt kellett kérni a forgalmazótól, hogy indúlhatunk-e. Megkaptuk!
Elindúltunk! Ketten a Nejemmel, 4-5 alkammal, mikor tankoltunk, mindig cseréltünk a vezetésben, így 29 óra elteltével megérkeztünk Leonba. Az úton közben volt egy érdekes esemény. Reggel 6-7 óra körül megálltunk tankolni Zaragoza külvárosában, (Ápr. 27. a külső hőmérséklet 16-18 fok) Rövid újjú polóban voltunk mindketten. Tankolás után bementünk fizetni, kávézni és meglepődve tapasztaltuk, hogy az ott lévők egytől-egyig téli kabátban és irha kabátban voltak öltözve. Mikor mi beléptünk, minden szem ránk szegeződött, összesúgtak és volt egy társaság, akik közül ketten kimentek, körbejárták az autónkat, megnézték honnan jöttünk. Szóval ez is azt bizonyítja mennyire különbözőek vagyunk mi emberek, pedig "csak" 3000 km van köztünk. Akkor milyenek lehetnek azok, akik több 10000km távolságban élnek tőlünk.
Tehát megérkeztünk!
Leon bejáratát úgy képzeljük el, hogy egy hatalmas körforgalomba fut be két autópálya és két fő út. Maga a körforgalom központi köre kb. 300-350m átmérőjű füves terület, a közepén 6-8 fából álló kis liget, a ligetben fóliából sátor forma építmény, a fák között ruhaszrító kötélen ruhák lengedeztek a meleg szélben. A széleken körbe áruházak, bevásárló központok. Három sugár út ment be a városba innen. Képzeljük el milyen hömpölygő forgalommmal találtuk magunkat szembe.
Imrével ugy beszéltük meg hogy reggel 9 óra körül érkezünk a körforgalomba. csak mi azt felejtettük el, hogy ott megállni nem egyszerű és Imrét a felesége kitette, hogy majd mi felvesszük.
Ebből az következett, hogy mi köröztünk, Imre pedig mikor megérkezett, figyelte az autónkat, redszámunkat. Mire megláttuk egymást, mi mentünk vagy 4 kört, Ő pedig az út szélén ugrált, integetett. Szóval elég vicces találkozó volt.
Utólag is nagyon köszönöm vendéglátónknak a szíves fogadtatást, amiben részünk volt, mert Barátunk rendelkezésünkre bocsájtott egy szobát a lakásából arra a pár napra, míg ott voltunk.
A rövid pihenés, toalett redbe szedése után bőséges ebédben volt részünk. A hosszú utazás és az ebéd után szívünk szerint lepihentünk volna, de a kiváncsíság erőssebbnek bizonyúlt a fáradtságnál és a kora délutáni órákban már mentünk is az első helyszínre.
Imre nagyon tudatosan úgy állította össze a programot, hogy a minősségi sorrendet betartva "csepegtette" az információkat. Tehát az első állomás egy Pásztor ember volt a hegyekben, Leontól 10-15 km-re, ahol tipikusan birkák, juh hodályok és kb. 7-800 birka pihent a félig kiszáradt satnya füvön. Kutyát nem láttunk egyet sem! Kérdeztük is a Gazdát, holvannak a kutyák? Mert mi nem birkát szeretnénk venni.
Egy füttyszóra viszont, a többszáz pihenő birka közül 15-20 hatalmas kutyafej emelkedett fel szétszórtan. A következő más hangfekvésű füttyre lassú komótos ügetésben az összes ott volt mellettünk.
Imre, aki mint előbb említettem nem volt "kutyás", össze is rezzent a laikus ember természetes módján és maga köré gyűjtötte a gyermekeit.
Hát a szemlélt jószágok minőségileg ténylegesen is hagytak kivánni valót maguk után, de legalább láttuk milyen "alapból" kerültek ki a tudatosan tenyésztett egyedek. Amit itt láttunk, az hagyományos szinte kontroll nélkül szaporodott példányok voltak, melyeket munkára szelektáltak. Arra viszont rendkívül megbizhatónak bizonyultak. "Papírjaik" abszolut nem voltak, (egészségügyi könyv, Származási lap) persze annyi kiderűlt a vendéglátónk sport orvosától, hogy a fajtát kb. 1970-ben kezdte tudatosan tenyészteni egy leoni család. de erről még később írok még.
Volt néhány elég "gyenge" kölyök, amikből nem kivántunk vásárolni. Mondtam is magunk között, ha az összes ilyen lesz, inkább haza megyünk kölyök nélkül. erre Imre megnyugtatott, hogy nyugodjak meg, mert lesz számomra tetszetős kölyök. Akkor igazán nem bíztam benne, de Neki ezt akkor nem mondtam.
Megköszöntük a Gazdának, hogy raboltuk az idejét és vissza indultunk a városba.
Visszafelé jövet az egyik faluban olyat láttunk, amit nem felejtünk el soha! Egy gyönyörű faragott erkélyes, balkonos ház mellett kb. 4 méterre, egy romos félig összedölt régi lakóépület, berogyott tetővel! Kérdeztük Imrét, hogy is van ez?
Ő elmondta, hogy ott azt tartják, hogy a bontás legalább annyi munka és pénz, mint az építkezés. A természet meg úgy is elvégzi ezt a feladtot!
Érdekes felfogás, de van benne logika.
Tovább nézegetve a faluban, egy talán 30-40 éves ház szerkezete hívta fel magára a figyelmet. Itt az volt számunkra a szokatlan, hogy az alsó szint egy istáló volt, ahova éppen akkor hajtották be a teheneket. A felső szinten pedig volt a lakás rész. Szép balkon ládákkal, faragott erkéllyel! Kérdésünkre Imi azt válaszolta, itt ez a szokás a falusi házaknál, ahol állatokat tartanak, mert az istáló alulról melegíti a lakást, így nem kell nagyon fűteni télen. (azon a vidéken a leghidegebb téli napokon sem esik a hőmérséklet 3 7-8 fok alá!) De jobban szemügyre véve a régebbi portákat, mind így épült.
Visszaérvén Leonba már be esteledett, így alig vártuk, hogy pihenőre vonuljunk, hisz' nagyon hosszú volt az elmúlt két nap.
Másnap kora reggel megint csak egy meglepetés várt bennünket!
A reggeli ébredezés után kávét szerettünk volna inni, de a Vendéglátóink sajnos nem kávéztak, így Imre azt mondta ugorjunk le a velük szemben lévő kávézóba. A nyitást az ajtóban vártuk, mivel a latin vérmérséklet szerint 9-kor nyitottak. Jött is a csinos hölgyemény és szívesen invitált bennünket, főleg, hogy megtudta külföldiek vagyunk. Fözött is olyan kávét, hogy "csiklandott" tőle a színvünk!
De a meglepetés már a belépeskor ért bennünk!
A padló teis-tele volt szórva azokkal a háromszög alaku kicsi szalvéta darabokkal, melyek ki vannak rakva a pultra. Ugyanis ott az a trendi, hogy kissebb tortilla szeletek vannak kirakva, mellé fogpiszkáló és a már említett szalvéta. Ezeket ingyen lehet a fogyasztott ital mellé kapni. De az elhasznált "szemetet" a padozatra dobja mindenki.
Takarítani sem este záróra után takarítanak, hanem reggel nyitáskor! Közben meg már szálingóznak a vendégek.
Hát ez számunkra nagyon fura volt!
A kávézás után reggeli és elindultunk egy kis sétára a városban, mivel du.-tán volt a következő tenyészetben a "randi".
ami nagyon szembe tűnő volt, hogy a Magyar árakhoz képest minden a fordítottja volt. Ami itt olcsó, ott drága! Ez mindenre vonatkozott!!
A panel házban pl. a földszinti lakás volt nagyságrendekkel olcsóbb, mint a 10. emelet. Magyarázata Ő szerintük, hogy a földszinten nem lehet ablakot nyitni a por és a zaj miatt. Nem is beszélve a biztonságról. A járdák voltak még nagyon szükek, mert
Hamarosan folytatom....
A következő cikk a Molosser Szaklapban jelent meg.....
Pungor Ferenc, Tilosaljai kennel
Pungor Ferenc a Tilos aljai kennelben már több fajtát tenyésztett, foglalkozott dobermannal, bullmasztiffal, fila brazilieróval és még több fajta is megtalálható volt tenyészetében.
Az 1990-es évek közepén egy spanyolországi nyaralás során a Costa Brava-n találkozott először a spanyol masztiffal. A barátokkal való kisvárosi séta során egy húsüzletben figyelt fel egy kutyára, amely 80-85 cm magas, szellős, vékony testfelépítésű kutya volt. Helyi kutyás újságokat vásároltak és keresték a fajtára vonatkozó cikkeket, fotókat, vajon milyen fajta lehet ez a spanyol óriás? Néhány címet találtak, ezen az úton indultak el. A megadott címen nem volt fellelhető a fajta, nem létező címeket közölt a lap.
Hazatérve a szakirodalomban folytatták a fajta megismerését. A magyar kinológiai irodalom két spanyol molosszust említett:
-
a spanyol masztiffot, és
-
a pireneusi masztiffot.
Ezek után úgy döntöttek, hogy a spanyol masztiff után helyi kapcsolatokat is igénybe vesznek. Bíró Imre a magyar kézilabda válogatott (akkori) kapusa, akkor épp a León-ban játszott, így az ő segítségét vették igénybe a továbbiakban. Imre a csapat orvosa közbenjárásával kutatta fel a spanyol tenyésztőket.
Ferenc 1995. április 28-án már célirányosan spanyol tenyésztőkhöz ment vissza Spanyolországba. Pásztoroknál a nyáj mellett dolgozó kutyák nem feleltek meg elvárásainak. A hegyi kutyák szabadon szaporodnak, tenyésztési célok nélkül, így minőségben messze álltak a városi tenyészetekben látott „törzskönyvezett” kutyáktól.
A kan kutyát, Pizzaro-t, egy gróf tenyészetéből vásárolta, ahol 8-10 felnőtt masztiff volt és 3 kan kölyök, melyből a tenyésztő ajánlására a kiállítási minőségűt hozta el. Ez a kutya rendkívül típusos lett, később egy svéd bírónő is felfigyelt rá egy kiállításon, és tudta honnét, kitől származik. Az 1996-os budapesti Világkiállításon a ring széléről nem a világgyőztes kutyát csodálta a közönség, hanem Pizzarot, aki fiatal kora ellenére legalább 10 cm-rel magasabb volt, ekkor sajnos nem lett benevezve, mert a tenyészetben akkor „tüzelő” szukák miatt Pizzáró nem evett megfelelően, így nem volt „kiállítási kondícíóban”, pedig Világgyőztes is lehetett volna…
A következő tenyésztő, akit felkeresett egy motorkerékpár-kereskedő, ahol 7-8 öthetes kiskutya volt, szopornyicával fertőzve, gyógyszeres kezelés alatt és még 1 hét volt elválasztásig. Mivel a szülők típusosak voltak 1 hét várakozás után egy szukát megvásárolt (ebből a kennelből már Világgyőztes kutya is kikerült már ekkor).
Az első magyar alomban a két import kutya, Pizzaro és Inez párosításából 11 kiskutya született, melyet a szuka gondosan felnevelt. Az 1996-os augusztusi „A kutya” újságban a MASZTIFF rovatban a következő hirdetés jelent meg:
Ritka és mutatós fajták kedvelői figyelem!
Magyarországon először kaphatók az egyedülálló mastin espanol (spanyol masztiff) kölyökkutyák. Rendkívül impozáns, nagytestű, őrző-védő fajta!
Érdeklődni: Pungor Ferenc, 9700 Szombathely, Erdei iskola.
A kiskutyák többsége Oroszországba került, 1-2 kutya viszont Magyarországon maradt, közülük Tilosaljai Pompadur a budapesti Derby-n nyílt osztályban CAC, HDGY lett. Apja, Pizzaro de las Canadas CAC HFGY címet ért el.
Ebben az időben Közép-Európában, Szlovákiában voltak még spanyol masztiff kutyák.
A kutyák közül Pizzaro élt viszonylag hosszabb ideig, a többi sajnos 3-4 év elteltével elpusztult „hasvízkórban”. Ferenc később felhagyott a spanyol masztiffok tenyésztésével, ezen kutyák rövid élettartama, és a „honi” érdektelenség miatt.
A cikket írta: