Bemutatnám Vas megye egyik hölgy lovasát és a verseny élményeinket, melyek értek minket 1998- 2004 között, mint „távlovasok”, értünk el szép eredményeket.
Stifterné Vinkovics Klaudia, átlagos huszonéves lány, aki az állatokhoz való kötődést otthonról hozta, mivel otthonuk, kutyákkal, nyulakkal, apró állatokkal volt tele. Így őt is „átjárta” az állatokhoz való kötődés. Kutyáikkal állandó résztvevői voltak hazai és nemzetközi kiállításoknak. Tenyészetükből több díj nyertes kutya került ki.
Amikor úgy döntött a „családi” tanács,hogy lovakat vesznek, és próbálnak egészségesen élni és szórakozni. Megtanult lovagolni, időközben azonban járva a lovasversenyeket, kedvet kapott részt venni a megmérettetéseken. Mellőzve minden hasonló korú hölgy természetes szórakozását, baráti társaságok időtöltését, a lovaknak, és a lovassportnak szentelte minden szabad idejét, majd később éveit is. Mindent a lovaglás mögé rendelt, ami más embereknek természetes időtöltés. Állandó éjszakai munkát vállalt azért, hogy a versenyekre fel tudja készíteni lovait, és saját magát. Minden nap kettő lovat lovagolt, napi 4-5 órát töltött nyeregben. Családja természetesen mindenben támogatta, ami erkölcsileg és főleg anyagiakban is megnyilvánult. Mire feleszméltek, már nyolc ló szaladgált a karámokban. Ez az életforma a család minden szabadidejét és anyagi forrását próbára tette. Igaz a lovak elég tekintélyes összeget képviseltek, de ez veszélyes befektetés, mert egy szempillantás alatt elértéktelenedik egy ló, ha lesérül. Sponzor csak a család volt, mert a lovassport nem olyan nézettségnek örvend mint, mondjuk a foci.
Az első két évet díjugratással töltötte, amiben mint „kezdő lovas” megyei második helyezést ért el.!
Ezt az eredményt köszönheti elsősorban „Go-Shell”-nek, az angol telivér heréltnek, aki 12 évesen vette hátára Klaudiát , de előtte szép sikerekre vitte Saller Gábor olimpiai lovast is az EB.-n. Ezenkívül, de nem utolsó sorban köszönhetik ezt a sikert Fazekas István „Fazék”-nak, aki heti két alkalommal segítette ugrómunkájukat.
"Go-Shell" 12 éves angol telivér herélt, Klaudiával a nyergében.
Két év után 2000 októberében felkérést kapott, hogy egy „amatőr” 20 km-es távon induljon el Izsákon, egyéb lovas hiányában, mint távlovas. Elindult! A második hely megszerzése nagy „lökést” adott a továbbiakhoz, pedig az 55 perc alatt megtett 20km jócskán elfogyasztotta a filigrám, de kitartó lány erejét.
- Ez nem az én sportom!- Volt az első szava, mikor leszállt a nyeregből. Persze akkor jött csak rá
hogy ez a része a „lovazásnak” teljesen más munkát kíván a lovastól, mint amit azelőtt csinált.
De azért boldog volt, mert élete első „távlovas” versenyén ez szép eredmény, hisz maga mögé utasította az ország nem egy jó, és rutinos távlovasát. A hazavezető úton azért már dédelgette álmait, igaz csak tudat alatt.
Jött a tél, és a lovai a megérdemelt téli pihenőt töltötték, de Klaudia előhozakodott a nagy elhatározással a családja előtt. -Úgy gondoltam megpróbálom a távlovaglást.- Mondta félszegen.
-Biztos vagy benne?- volt a válasz, kérdés formájában.
- Igen! „Maffia” úgy érzem jó lesz ide is.-
„Maffia Moonro” az angol telivér herélt már bizonyította, hogy versenyre született. Nyert már
egynapos „militári” versenyt, „ugróban” megyei „kezdő ló”- ként bajnok volt, tehát igazi „paripa” a javából.
Tél végén megkezdődtek az alapozási munkák és a felkészítés is kezdetét vette. Az ifjú hölgy most szembesült a ténnyel, hogy amit idáig csinált az csak „lovacskázás” volt. Nap mint nap órákig állt a nyeregben, mert ebben a műfajban nem ildomos leülni, hiszen ezzel is fárasztjuk a lovunkat. De Ők csak edzettek, edzettek és rótták a kilométereket naphosszat.
"Maffia Moonro" 8 éves angol telivér herélt, egy távlovas verseny rajtjánál.
Április elején aztán elérkeztek azok az idők, mikor felkészülten ló és lovas elindult a versenyzés fárasztó, embert és állatot nem kímélő rögös útján. Jöttek a sikerek, versenyről, versenyre. Az első ötben benne voltak mind addig, mígnem az Izsáki versenyen egy másik „sporttárs” hátulról bele nem szaladt „Maffia” farába. A ló megijedt, megugrott, Klaudia nem számított az őket ért „lökésre” és leesett .„Maffia” elrohant a másik ló után, mivel a „spori”, megállás nélkül tovaszáguldott. „Sportszerűen”!!!
Mikor az összes ló beérkezett, akkor tudták meg a csapat társak, hogy a ló elveszett!!! Keresésére indultak, de a pusztán nem lehetett megfogni, hiába látták többször is, elfutott, nem várta be gazdáit.
Az est leszálltával felhagytak a kereséssel, és hiába kaptak ígéretet rá hogy másnap újra keresésére indulnak és a rendőrség is keresni fogja, kezdett tudatosulni bennük, hogy a ló nem kerül már haza.
Szótlanul jöttek hazáig, és itthon sem beszéltek az esetről napokig. Fel kellet dolgozni ezt a traumát, hisz' minden egyes ló családtagnak számított a családban.
Pár hét elteltével a „versenyszellem” felülkerekedett a bánaton, és az ifjú lány munkába fogta „Kerozin Kusid”-ot, amely ló egy „hasban” importált angló-arab herélt volt. Na ez a ló tényleg a futásra termett! A 60km-es távot, egy óra, ötven perc alatt tudta teljesíteni, de a 80km-en is három óra, és nyolc percet tudott. Ezekkel az eredményekkel mindig az „elitben” végzett, sőt győzött is.
A ló sikerességét látva vételi ajánlatot tett rá Ódor Lajos, az „Ódor-team” tulajdonosa, aki nem szívesen látta azokat a lovakat a közelébe, melyek jobban teljesítenek mint az ővéi. Így pár hét, több üzleti tárgyalás után meg is vásárolta Kusidot.
De itt még nincs vége a történek, mert otthon már felkészülten várta a „bevetést” „Dárius” a shagya herélt, amely méreteivel és küllemével elkápráztatott mindenkit. Bevetésre került!!
Darius és Klaudia
Berobbant a köztudatba, hogy ez a lány bármit vesz elő a „tarsolyból”, az mind az élvonalban végez, és érett már a nemzetközi megmérettetésre is röpke 2-3 elteltével.
Bábolnán a „Pan európai kupa” sorozat első állomásán, a 80km-re úgy neveztek, hogy Klaudia úgy tudta az utolsó percig, hogy 60-on indulnak. Természetesen a ló 80-90km-re volt készítve a háttérben, de mivel volt egy kis önbizalom hiány a lovasban, nem akarták az edzői tudatosan „elrémiszteni”.
Furcsa volt, hogy egy szinte a semmiből jön egy szerény, ismeretlen hölgy, akinek a verseny közben komoly, évek óta az élvonalban résztvevők csak a hátát látják.
Szóval a nevezés után Klaudia csak azt kérdezte tőlem, hogy Dárius fogja-e bírni a hosszabb távot.
Megnyugtattuk, hogy mi már hetekkel ezelőtt tudtuk a távot és nem lesz baj.
Másnap hajnalban el is rajtolt a nemzetközi mezőny! A csapat folyamatosan ingázott az ellenőrző pontok és a központi tábor között, mert máshol nem lehet segítséget nyújtani. (itatni, patkót vissza ütni, etetni, stb.) Így telt a nap, a kora délutáni órákig!
Az utolsó etapon sajnos kiesett Ódor Gergő, mivel lova nem tudta hozni a „kötelező” egészségügyi vizsgálatot, így csak biztatni tudta az egyetlen Magyart, aki még versenyben volt.
Aztán az utolsó 15 km-hez közeledve, más csak egy cseh versenyző volt Klaudia és Darius előtt, kb 200-250 m-re. Ez elég nagy távolságnak számít, mikor a lovak egész nap rótták már a km-eket.
Hozzájött még a stressz, a 30-32 fok meleg! Gondoljuk végig!!!! De aki nem szégyenli, kipróbálhatja, hogy a síelők által használt „tojás ülést” csak 3-5 percig csinálják, úgy hogy közben egy kicsit rugóznak fel-le kb. 15-20 cm-t. Rá lehet jönni hamar, hogy ezt órákon keresztül csinálni mennyire egyszerű. Mert volt aki azt mondta, - nem nehéz az hiszen csak ülni kell!-
De a két ló között a távolság egyre csak csökkent, mígnem az utolsó 3 km-nél úton érték a cseh urat. Szóba elegyedtek, (németül) mert itt már ilyenkor a versenyzők már tisztelik egymást.
Az úr ajánlatára Klaudia elfogadta a felvetést, hogy ne hajszolják a lovaikat egy ilyen fárasztó verseny végén, hanem kézen fogva, holtversenyben lovagoljanak át a célszalagon, már csak azért is mivel az ellenfél csak most indult először versenyen ezzel a lóval, mivel most vásárolta.
A 300 000 Ft díjazáson meg megosztoznak!
Így is történt! Az utolsó 200 m-t egymás mellett, kézen fogva lovagoltak át a célvonalon!
Mivel azonban volt egy „célbíró” és Darius méreteiben is sokkal termetesebb volt a másik lónál, az Ő feje ért át először a vonalon. Tehát mivel a Magyar páros startszámát mondta először a jegyzőkönyvbe a bíró, így Ők lettek a győztesek.
Most jött még csak a komoly feladat, miszerint, 30 percen belül a lovunkat „formába kellett hozni”, hogy a kötelező eü. vizsgálaton átmenjen!
A 29. percben vittük a háromtagú Magyar orvosi team elé, akik mindenben jónak találták Darius értékeit, de a „Fő bíró” azt állította, hogy sánta! Ebben az esetben a szabályok azt írják elő, hogy + egy bírót/orvost kell a már meglévő 3 mellé tenni, hogy újból megmozgassák a lovat előttük. A negyedik bíró/orvos egy Osztrák úr viszont a második vizsgálatot követően azt mondta ki ,hogy Darius nem megy „tisztán”, tehát sánta! Ebben az esetben viszont a „Fő bíró” szava a döntő!
Vége volt mindennek! Hiába volt a 3 hónap felkészülés, a nem kevés nevezési díj, a három nap költsége, mert lovat KIZÁRTÁK!!!!
A nézők, akik általában ilyen helyen mind vagy valamelyik csapat tagja, vagy már kiesett versenyző, de biztosan lótartó fel voltak háborodva, mert Darius azon kívül hogy fáradt volt, nem volt sánta.!
Utólag derült ki, hogy miért is kellett elveszíteni ezt a versenyt!
A kizárásnak nagyon prózai okai voltak, mert a későbbi győztes lovat, pont ez a „Fő bírónő” adta el a későbbi győztesnek az utólagosan beállított bíró/orvossal közösen!!! Természetesen nem a Magyarországon megszokott áron! Nem engedhették meg tehát, hogy meg legyen verve a „sláger” ló, amely előtte évben a Francia bajnokságban végzett az élen! Sőt a negyedikként beállt Osztrák bíró/orvos tulajdona volt az eladás előtt, miszerint az Osztrák bajnokságban is nyert már két-három versenyt.
Ez a tény azonban elvette Klaudia és edzője Pungor „Phartus” Ferenc kedvét, de főleg Klaudiáét. Abban az évben bár még végig versenyezte a szezont, további szép eredményekkel, de a tavaszi kezdést már nem vállalta.
Érthető is volt, mert az eredményes, mégis elúszott komoly versenyét, egyik kedvenc lova elvesztés és a sérülésekkel tarkított felkészülést végiggondolva. Nem is beszélve a lovankénti 8500km-es éves futásról. Pénzt, időt, munkát, nem is említve!!!
Zárásként csak annyit, hogy a pár versenyzésben töltött év alatt, 42 szer álltunk a dobogón! A többi helyezésről nem is beszélve.
Eredményeink
Nem tudja senki és semmi pótolni azt az érzést, mikor lovasunk és lovunk saját magához mérten jól teljesített! Itt soha nem vettük figyelembe az eredményeket, mert azok csak a plusz voltak!
Nem szégyeljük, de Szinte mindig a könnyeinkkel küszködtünk!
Természetesen az évek alatt átélt élmények közzététele jóval több időt vennének igénybe, de nem szeretnék senkit az én élményeimmel untatni. Ezért próbáltam „távirati” stílusban megosztani azokat az olvasóval.
Szép volt, jó volt, fárasztó volt, de megérte!
Ezek az egyedek még bevetésre vártak, az alap képzésük meg is történt, de "bevetésre" nem kerültek.
"Zamárdi" Arab telivér herélt, "Pascal" 75%-ban ahal thekini herélt,
Dr. Lázár Antallal volt 90-120 km-es csak alap képzése volt.
Távú verseny helyezettje.
Ebből látszik, hogy min. két évre megvolt az utánpótlás. "Ember tervez, a Teremtő végez" !
Ui.: Midezt kiegészíteném azzal, hogy nem volt semilyen "lovas" múltunk, minden végzettséget, tudást, abszolut önszorgalomból és álat szeretetből csinálta az egész családunk!
Pungor „Phartus” Ferenc
Az advent szó latin eredetű, a megérkezést jelentő adventus szóból ered.
Az első adventi koszorút 1860-ban egy hamburgi lelkész készítette. Láthatjuk, elég friss ez a hagyomány, és bizonyítja, hogy születnek új jó szokások! A leleményes hamburgi lelkész egy gigantikus fenyőkoszorút függesztett a plafonra. 24 gyertyát tett rá, ezzel utalt az ünnep valamennyi napjára.
Manapság közismertek az adventi naptárak, minden gyereknek " JÁR" egy. Nem volt ez mindig így, ez egy kifejezetten új szokás.
